Olyan sivár látvány volt. Szomszédaink homokos talaját teherautóval távolították el. Vörösbarna homok látszott. Az építőmunkások egyre mélyebbre ástak. Az ásatást egyenesen lefelé hajtották ingatlanunk széléig. Kíváncsian az emberek megálltak és figyelték a munkásokat. Aznap reggel elmentünk a feltáró gödör mellett a falusi iskolánkba. Harmadik osztályba jártunk. A tizenkét harangozás után osztályunknak vége lett. Hazafelé még több bámészkodó állt az ásatási gödörnél. Mi olyan érdekes volt látni? Mellette volt a pásztorszekere, amelyben Karl éjszakai táborát tartotta. Mivel egy pásztor sok időt töltött a szabadban, a gondolkodásra is talált időt. Ha zavartalanul akarta a nyáját, a pásztor számára fontos volt a pihenés, hogy juhai zavartalanul ehessenek. Egyszer túl kis távolsággal haladtunk el az állomány mellett a mopedjeinken, és legeltetés közben megzavartuk az állományát. A pásztor ezt észrevette, és hetek múlva magához csábította Bernhard bátyámat. Bernhard ismét úton volt a közelében. A pásztor intett neki, és azt mondta neki, adjon kezet. Bernhard gyanútlanul odajött hozzá, és semmi rosszat nem sejtett. Aztán a pásztor megragadta Bernhardot a fülénél, és így szólt: „Ha megint megijeszted juhállományomat, rád teszem a kutyáimat. Bernhard megfogadta, hogy a jövőben széles fekhelyet ad juhainak. A pásztor a következő szavakkal: "Ez legyen lecke az ön számára" megerősítette intését, és Bernhard számára ez a lecke mind a mai napig emlékezetében maradt.Nagymamánk az első ágyban aludt, ikertestvéremmel a háta mögött. Az ágyak egymás mögött voltak. A lábvégek ütköztek. Rendszerint mindig nagyival mentünk aludni. Imádkozott velünk, majd beszélgettünk egy darabig, utána elaludtunk. Reggel mindig éreztük nagymamánk frissen főzött kávébabjának illatát. Mi gyerekek ittunk Kaba-t vagy malátakávét a Lindes-től vagy a Quick-től. Vasárnap reggelire általában a nagymamám egészségpogácsa volt. Falunkban juhászunk juhaival kereste megélhetését saját magaweiterlesen